Weöres Sándor: De Profundis

Verse teljes egészében hosszabb, mint az itt szerepeltett kivonat.

"Jót aligha vártam, mégse hittem,
hogy íly nyomor zsúfolódik itten;
más csillag fia
ha egy percig kóstolna kínunkba,
mintha olvadt érc-özönbe hullna,
gőzzé omlana.

Kedvből búba, bánatból örömbe
lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le
óhatatlanul,
mint ki előtt megkínzása végett
váltogatnak világost-sötétet,
míg megtébolyúl.

Az ész itt az Észnek satnya fattya:
Csak a dolgok héját tapogatja,
Csontig sose jut.
Éber-álom félhomálya rajtunk,
Így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,
Honnan nincs kiút."

Weöres Sándor a Mahabharatát is fordította (persze csak angolból).
Alábbi versrészlete is mutatja, honnan kapta az ihletet:
"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga." – Weöres Sándor